Következő koncert: Hamarosan...
Szerdazene
2014-03-04 22:55:15
"Ebből klip lesz!" - interjú Csibra Márton osztályfőnökkel
Hogy is kezdÅ‘dött?
A Szerda zenekar kialakulásának levezetése részemrÅ‘l a következÅ‘... Úgy 2007-2008 tájékán, a többek között Hajas GergÅ‘t és engem is foglalkoztató, baráti sufnizenekarban Gyene haverbasszer helyére hirdetés útján érkezett Májki basszer. Ez a haverbrigád feloszlott, de még Májki révén megismertem Tócsát, aki engem ajánlott dobosnak egy bandába, így ismerkedtem meg Matisz Máté basszerral. Vele annak a zenekarnak a feloszlása után is megmaradt a kapocs, és Å‘ mutatott be az akkor Budapestre költözÅ‘ Széles Dávidnak, korábbi kollégiumi társának, akivel együtt nagy lendülettel letrióztuk a Szerda alapjait. Ezután érkezett újból a sztoriba révemen Hajas, így lett a négyesfogat, majd tagcsere történt, és 2013. január óta Máté Adrián nyomul velünk. Nem egy hollywoodi történet, de az látszik, hogy minden a basszusgitárosok körül forog!
Mi volt eddig?
ElsÅ‘sorban rengeteg próba négy év alatt. Csimpivel kerültünk szimbiózisba, régóta Å‘ a próbaterem-házigazdánk, mindig költöztünk vele, most az Ellátótér nevű helyet üzemelteti, így az az otthonunk. Aztán volt már jó pár koncert is az elmúlt 10 hónapban, vidéken és Pesten, hol társzenekarokkal, hol önálló esten, köztük egy kiemelt, nagyobb látogatottságú, a zenekar elsÅ‘ hivatalos szülinapjaként aposztrofált esemény, vendégművészekkel. No meg az általunk és ismerÅ‘s-ismeretlen közönségünk által egyöntetűen legjobb dalunknak titulált mű stúdiófelvétele Tóth Péternél, Érden, a Nortyxban.
Van valami komolyabb terv ezzel?
EbbÅ‘l klip lesz! Bernáth Szilárd rendezÅ‘ és csapata elvállalt minket, és éppen most szombaton, nÅ‘napon, március nyolcadikán lesz a fergeteges forgatás veleje. Abból hamar valami werkanyag biztosan érkezik, és remélem, néhány héten belül a komplett késztermék is, amellyel tulajdonképpen mind hangban mind képileg most fogunk minÅ‘ségi debütálást elkövetni a nagyvilág felé.
Próbák, koncertek, felvétel, klip, az alapok úgy tűnik, megvannak. Mi lehet a reális/irreális/szürreális jövÅ‘kép ezután?
Fesztiválozás, nagylemez, nagyobb hazai és nemzetközi zenei díjak, önálló koncertturné, öncélú rádió-, majd tévéműsor, végül sajátmárkás Szerda Túró Rudi. De az alapvetÅ‘ jövÅ‘kép, mivel ez nem egy megélhetési produkció, valójában ugyanaz, mint a múlt és a jelen: az alsó-középkorú férfiak családépítés + családfenntartás témakörök formai, társadalmi és fÅ‘leg személyes normáit megtartva egy kis felüdülés heti rendszerességgel, a zene segítségével. FeltehetÅ‘leg persze lassú emelkedéssel egyre többen megismernek majd minket, és, ha egyre többen kíváncsiak is lesznek ránk, az azért nagyon jó, mert az azt jelenti, hogy barátokat találunk, akikkel hasonlóképp érzünk, együtt gondolkodunk, és egymásnak kikapcsolódást jelentünk úgy, hogy mi szívesen zenélünk, Å‘k pedig ezt szívesen hallgatják, és akkor lesz mindig koncert is.
Indultok-e a Megasztáron vagy ilyesmiken?
Nem. Félreértés ne essék, nem azért nem, mert nem, hanem csak nem.
Hogy tudjátok összehangolni a "mai rohanó világunkban", hogy mindenkinek van magánélete és mégis mindig ott legyetek próbán és koncerten, és odarakjátok magatokat?
Természetesen maradéktalanul nem tudjuk összehangolni, de úgy vélem, a zenekar hazai és nemzetközi jelentÅ‘ségét tekintve igen jó arányban tudjuk mégis. Hogy mindig oda is rakjuk magunkat, amikor sikerült magunkat idÅ‘ben és térben összehangolni, na, az talán nehezebb. Koncerten könnyebben jön a stenk, de próbán sokszor van valakinek - teljesen normálisan - kicsit búsabb vagy fáradtabb napja. Ilyenkor vagy hagyjuk kicsit, vagy húzzuk magunkkal kicsit. De van példa az ellenkezÅ‘jére is, hogy valakit épp szétvet az endorfin vagy az energia, és 3 szólamot akar 4 kézzel 5 tempóban játszani, Å‘t kedvesen erre figyelmeztetjük akkor. A lényeg, hogy azért az idÅ‘ és a pénz vmilyen szinten a zenekart tekintve hasznosan teljen, és abból-attól tudnak az egyes tagok is építkezni-töltÅ‘dni.
Kell-e beírni valaki ellenÅ‘rzÅ‘jébe? Osztályzatokat adsz, vagy piros es fekete pontokat, avagy szöveges értékelést?
Az osztályzatok, pontok csak otthon vannak a füzetemben, a fiúk nem ismerik Å‘ket! Valójában szöveges (értsd, akár írásos) értékelésben vagyok erÅ‘s. És, ha úgy érzem, hogy kell, akkor értékelek. De ez nem az ellenÅ‘rzÅ‘be beírás, hanem inkább alapvetéseink, szellemiségünk, arculatunk, kommunikációnk, stílusunk, közös érdekeink szem elÅ‘tt tartása, és alkalomadtán az egyének vagy a komplett közeg segítÅ‘ szándékú terelgetése.
Elfogadják? Lévén, hogy saját szervezésű csoport... Más szavakkal: működik-e az osztályfÅ‘nökség ilyen felállásban?
Jót tenne a bulvárnak egy kis nyönyörgés most errÅ‘l, de igazából működik. A véleménykülönbségtÅ‘l vagy a többféle lehetÅ‘ségtÅ‘l még nem kell megijedni. Persze választani tudni kell, és fÅ‘leg inkább utána tartani magunkat hozzá. Ha meg valami besül, azt el kell tudni engedni. A közvetlen célt sosem szabad szem elÅ‘l téveszteni. Ez pedig végtére is egy zenekarnál a jó dal.
Hogyan alakul egy dal? Gondolom nem egyforma az ízlésetek teljesen. Ki a mérvadó, hogy mi hogy legyen, vagy pont hogy ne?
Röviden és a munkakönyvünk szerint: Dávid művészeti vezetÅ‘, én produkciós vezetÅ‘, GergÅ‘ és Adrián rabszolga :-) Hosszabban és reálisabban: Dávid írja a számok 90 százalékát, a 90 százalék 90 százalékát tokkal-vonóval (értsd: minden hangszer minden hangjegye), a 90 százalék 90 százalékának a 90 százalékát (az most akkor mennyi?!) egyedül és otthon. GergÅ‘ is hozogat, már játszunk is tÅ‘le, és épp most csinálunk egy másikat, amit frissen szült. Aztán, ha bárkitÅ‘l bármi is érkezik, abba már élÅ‘ben jómagam egyrészt, mint producer jól belejavaslok vagy kijavaslok belÅ‘le ezt-azt, másrészt mint dobos dinamikai-ritmikai-szerkezeti felülvizsgálatot tartok és stílusirányt alakítok. Adriánnak pedig mindig a legnehezebb, mert egyrészt Hajas és én közel 20 év után szavak nélkül is értjük egymást, Széles, Hajas és én 4-5 év után egy-két szóból értjük egymást, Adriánnal viszont épphogy egy év után természetesen még több mondat is szükséges. Ráadásul Å‘ kicsit máshonnan közelíti a zenét, tehát neki dupla feladata van, nem csak eljátszani, amit a hülye gitárosok kitaláltak, de még be is fogadni, megszeretni, magáénak érezni, vagy ad absurdum az amatÅ‘r zene szellemével bizonyos értelemben ellentétesen nem szívbÅ‘l, hanem tudásból tenni bele a stílushű pluszt, mindezt úgy, hogy a legkevesebb ideje és energiacafata neki van Szerdázni, mert több más projektben is érdekelt.
Apró popó, mennyire egyenlÅ‘ a tagok szakmai tudása es tehetsége?
Röviden és a munkakönyvünk szerint: mindenki tehetséges, és Dávid néha jól is gitározik :-) Hosszabban és reálisabban: Dávid fejében a többiekhez képest nagyon sok kotta és hang és a kezében nagyon sok konkrét hangszeres kilométer van, ebben kiemelkedik, Å‘ a szakmai tudás. GergÅ‘ környékén is ott volt a gitár korábban is, de talán ebben a zenekarban kezdte el valósan használni azt, a jövÅ‘képet tekintve Å‘ a tehetség. Adrián egy teljesen meghatározhatatlan Å‘serÅ‘, szinte csak a váratlansága várható, ebben van a stenk és bármikor a lehetÅ‘ség. Én meg egy jó tempójú valaki vagyok, ráadásul, hogy is mondjam csak szelíden, egyszerre áramlik bennem a világ összes zenéje, és rutinosabb színpadi ember is vagyok, talán ezekben viszem én a prímet, de orángutánszerű sikkességem árulkodik azért arról, hogy bruttó még mindig jóval többet pörgettem a lemezeket, mint a dobverÅ‘t.
Nem vágysz-e rá, hogy nagy(obb) ágyukkal zenélhess?
Dehogynem. Hazai és nemzetközi nagyágyúkkal szeretnék zenélni. Mindig el is határozom, hogy na, most már szólok nekik, de még nem szóltam. Elvis pedig már meg is halt...
Lesz-e énekes, hogy a nép jobban vegye a cukrot?
Na, errÅ‘l annyit tudnék beszélni, hogy egy komplett új interjút kitenne. Megpróbálom röviden. IsmerÅ‘si körökben kettÅ‘ percenként hangzik el a kérdés. Bár tulajdonképpen a kérdésben ott a válasz is. Mármint azért kizárólag nem lesz énekes, hogy a nép jobban vegye a cukrot. Hmmm. Pontosítani kell talán. Mert sem velünk, sem a néppel nincs baj. BelÅ‘lünk ez jön, és a nép egy része szerintem veszi is, illetve ne felejtsük, hogy amatÅ‘r zenekar, mi is a nép is vagyunk. Ráadásul nem is akarunk kilóra eladni. Ahogy mondtam, ez nem egy profitorientált produkció, kár lenne megerÅ‘szakolni magunkat teljesen más zenével, és rá illÅ‘ közhelyparádéval, vagy ugyanezzel a zenével, és rá nem illÅ‘ közhelyparádéval. Ez így alakult ki. Ez ez. Ez nem úgy van, hogy ide azt gondoltuk, hogy "termelési átalányjuttatás", csak nincs ott, hanem nem is gondoltuk oda! Vagy, ha igen, azt hangjegyekkel, ritmusképletekkel. Képzeld csak el, jönne valami böszme vagy kevésbé böszme csávó, vagy valami finci vagy kevésbé finci csaj, és nyomná a rímeket, hogy kék-szék-szép-pék, néha halál meg szerelem, talán még a fejét is rázná, meg ripacskodna a mikrofonnal, na, azt nem. A fontos dolgok most is ott vannak, zenei gondolatokban, csak semmi szájból-szájba-rágás. Az világos, hogy a hallgatóknak hiányzik kicsit a gyors "aha"-élmény, hogy hallja a szót, hogy pelikán, és akkor azt egybÅ‘l tudja, hogy mi az, és könnyű azonosulni (vagy nem), de azért nem mi vagyunk az elsÅ‘ instrumentális zenekar a világon, és vállaljuk, hogy hozzánk a szó szoros és átvitt értelmében is több idÅ‘ kell, hiszen általában nem három perces slágereink vannak, hanem inkább hat perces ívek, illetve nem biztos, hogy elsÅ‘re vagy pláne nem mindenkinek átmegy mindaz, ami pedig részünkrÅ‘l ott van benne. Az Apollo 440 vagy Fatboy Slim típusú megoldás egyébként még beleférhet, amikor ilyen grúúúvszerűen, minimálban alkalmazzák azt az általában fölösleges közlési formát a zenében, ami nem zene, hanem szöveg. Persze nálunk egy-egy opusz komplexebb. Nincs mese, egy teljesen új stílust teremtettünk :-) Épp ezért köszönjük a közönség türelmét, és mi is türelmesek vagyunk a kedves közönséggel! Mindez persze alapvetÅ‘en az én véleményem, de/és erÅ‘sen fenntartom.
Van-e ebbÅ‘l, vagy bármibÅ‘l konfliktus? Ha van, hogyan oldjátok meg?
Van. És úgy oldjuk meg, hogy elÅ‘ször nem értjük, aztán rosszul esik, aztán megsértÅ‘dünk, aztán feszültek leszünk, aztán mindenki magában elhatározza, hogy vége, aztán egyszer csak megint próba, koncert, új szám, vicces körímél, két korsó sör stb... szóval mint bármelyik másik zenekarban!
Szoktatok akkor találkozni a zenélésen kívül egy italra, vagy csak úgy?
Ezt bizonyos értelemben sokkal többször kéne, de bizonyos értelemben meg, ha arra igazán lenne idÅ‘nk, akkor talán inkább bárcsak kétszer annyit próbálhatnánk, mint most. Csak ez a teljesen felesleges és unalmas és sehova sem vezetÅ‘ civil élet tönkretesz mindent :-)
Értem... Akkor hány gyermeket tervezel még? :-)
Ez egy hosszú történet... Ha már a tervre kérdezel, az elsÅ‘sorban úgy szólt, hogy mivel én augusztus elsejei oroszlán vagyok, legyen egy klasszikus trónörökös, tehát egy augusztusi, oroszlán KisMarci... A dolog parádésan sikerült, Marcus megszületett 2011.08.03... Aztán úgy voltunk vele, kellene egy lányka is, ráadásul akkor már édesanyjához hasonlóan egy júliusi rák. Nos, a terv újra parádésan sikerült, csak valahogy megint az elsÅ‘, tudnillik 2013.08.02. megszületett Vendel - tehát újra egy augusztusi, oroszlán fiúcska… Viszont így továbbra is lógok az alomba egy, a testvére(i) után kis különbséggel érkezÅ‘, júliusi rák lánykával! Számára most 2015. hetedik hó van kijelölve, szóval idén októberben esténként ne nagyon hívjatok... Ugyanakkor, aki tudja a lánygyermek összeszerelmeskedésének biztos receptjét, az kérem, írjon a marton@szerdazene.hu-ra! :-)
Mi ad erÅ‘t a gyerekekhez, munkához, focihoz, doboláshoz, zenekari szervezéshez, magadhoz stb.?
Ezt igazából nem tudom. Mármint, hogy ab ovo honnan van az erÅ‘. Merthogy szerencsére mindig is volt. Genetika, születésemkor a csillagok állása, neveltetés, töltött káposzta, bármi más, talán mindegyik, talán egyik sem, ki tudja? De szerencsére van. Aztán a kérdésben felsoroltak már egymást is erÅ‘sítik. Az az igazán klassz, amikor minden pörög, és az alap erÅ‘t nem is használom, csak az egyik nyomaték visz tovább a másikba.
Van-e lelkiismeretfurdalásod, hogy a két pici gyereked mellett nem hazarohansz, hanem próbára, hangfelvételre, koncertre, edzésre, meccsre, akárhova? Ha van, hogyan kezeled?
Most a népszerűségi indexem érdekében azt kellene mondanom, hogy van, de valójában nincs. Akkor szerintem nem is mennék, vagy ha igen, ott nem működnék. Hogy bárgyún-szerelmesen elmosolyodom-e, ha eszembe jutnak távollétemben, és mutogatom-e Å‘ket a telefonomból, és drukkolok-e magamban, amikor valahol végeztem, és nekivágok a hazaútnak, hogy vajon lesz-e olyan szerencsém, hogy még ébren találom Å‘ket, vagy, hogy épp kicsit megébrednek, mondjuk szomjasak lesznek, és akkor megtunkolhatom-e a pofijukat az orrommal? Naná! De én az asszem ógörögül csak kvaliti tájmnak nevezett dologban, kockafordításban a minÅ‘ségi idÅ‘(töltés)ben hiszek a gyerekeimmel kapcsolatban (is). Tehát akkor és annyit lenni együtt, amikor jól tudunk együtt lenni, és amikor igény van rá. És akkor az normális esetben egyébként elég is minden félnek. Ahhoz viszont, hogy jól tudjak együtt lenni velük, ahhoz nekem egyrészt máshol töltÅ‘dnöm kell, másrészt a szó jó értelmében ki kell éhezzek erre. De Å‘k is ezermillió dolgot csinálnak, ha úgy vesszük, töltÅ‘dnek-kiéheznek, aztán meg a vetésforgóban idÅ‘rÅ‘l-idÅ‘re egy jót apáznak is. Ebbe a kvaliti tájmba természetesen nem tartozik bele, ha épp etetés, pelenkázás, fürdetés, bevásárlás, logisztika stb. stb. van, az a szükségletek kielégítése, amiben is részt veszek természetesen, amikor nem vagyok távol, de én a valósan együtt töltött, egymás szívével-lelkével-testével-tudatával és akkor csak azzal együtt töltött idÅ‘re gondolok. Persze mint irodista értük nyomulok egész héten, egész évben a munkahelyemen. Kicsit hülyén hangzik, de magamért nem biztos, hogy csinálnám. Sajnos megvan bennem a világfájdalmas, "a modern társadalmakban fontosnak vélt, de szerintem nem az" dolgokhoz kicsit kényelmes, tipikusan soha meg nem értett, művészkedÅ‘ attitűd, akinek mást jelent, ezért a két tenyerébÅ‘l látszólag (vagy tényleg) kifolyhat a tér és az idÅ‘, és az alkotáson túl fÅ‘leg füvet nyírni szeret, és néha kevésbé, néha meg piszkosul csóró, és "babettával jár, macskája van, és az anyjával lakik".... De ezt, ha lehet így mondani, abbahagytam, és ez most nem mártír duma, hanem inkább egy sikertörténet, közvetve egymást húzzuk elÅ‘re így a srácokkal. És a reklám helye: mindez nem jöhetett volna létre, és nem működhetne zökkenÅ‘mentesen, ha nem Jánosek Hajni a feleségem. Å némi túlzással mindenben az ellentétem, ezzel tökéletes társam, no meg egy órából másfelet 1000 fokon izzik a gyerekeinkért, és ezzel valójában engem is mindenben támogat, ráadásul fantasztikusak a combjai, meg szerinte az enyémek is, úgyhogy a mi kis univerzumunk a hetvennyolcadik magyar népmese, inkluzíve Szerda zenekar!
Na, erre igyunk! Egy sört?
Búzát kérek.
Hozzászólások száma: 0 db
Kommentáld!
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.